"Botok és kövek eltörhetik csontom...
De a gúnynevek sose ártanak."

érdekes gondolat a jelenben. feltételezve egy szellemileg (?) érett egyedet.
de egy gyereknek?
tán egy kicsit bővebben. tán nem.

az all inclusive és a folyamatosan érdeklődő pincérek hozománya, hogy eléggé jól sikerült végigkóstolnunk egy elég szép koktélsort. adott darabokat aztán után ellenőriztünk. és megint más időszakban és megint más étel után és ... ilyenek.

nem vagyok se különösebben narancslé, se különösebben pezsgő rajongó, de a reggeli előtt kézbe nyomott Mimosa teli találat.

lightos frissítőnek bármikorra a Mango Daiquiri volt a nyerő édes íznél illetve a megunhatatlan Bloody Mary a sósabb ízzel. és persze hangulattól függő mennyiségű tabascoval.

negatív rádöbbenésem a tequilával és a whiskyvel volt. hát egyik se az én piám. de annyi baj legyen.

és hát amiért neki kezdtem az egésznek, a legkellemesebb meglepetés a Caipirinha.
lényegét tekintve rum, cukor, jég és lime. a rum persze nem egészen igaz, de én ott se az eredeti brazil változatot ittam, so ettől eltekintek. isteni frissítő és hatékony hangulatteremtő. i
tthon is csináltam kocaváltozatban és még úgy is bejön. alkalomadtán tán az eredetit is megkóstolnám.
csak ajánlani tudom.

egy éve érkeztem a szigetre. és még 12 honfitársam. most hatan vagyunk ugyane cégnél, ebből négyen ugyanazon a részlegen, mint ahova érkezéskor lettek osztva.
a hét volt társból egy a környéken dolgozik, a többiekről nem tudok semmi konkrétat.

kiutazásom óta a hatodik szobában/lakásban lakom éppen, ebből az utóbbi bő három hónapot ilyen-olyan megoszlásban, de párban.

az egy évből két hetet töltöttem Magyarországon és különösebben nem mondhatnám, hogy hiányzik. az utóbbi két hónapban egy nagyobb kontingensnyi magyar érkezett és helyenként még elegem is van belőlük. nagy tömegben megnő a bátorságuk és a hangjuk.

amúgy meg ez a 222. bejegyzésem. totál véletlen, mert baromira nem vittem túlzásba az írás irányába a lelkesedést. inkább minecraftoztunk, miegymás. meg olvasni mindig is érdekesebb.

azt kell mondanom, elégedett vagyok jelenemmel és lehetséges jövőképemmel. megérte váltani.

mindig két eset van.
az egyik ami megtörténik és a végtelennyi, ami nem.

makettvasút és gyerekkor. valahol mind a kettő megvan. esetenként sokáig. vagy ilyesmi. még nem mondtam le róla én se teljesen.

és itt akkor ez a cikk: Legyél te is bakter!

egy eszement vásárról számol be. majd ott a link. és ezen tényleg eldobtam az agyamat. ezt nekem látnom kell. so hamburg felírva. és eme létesítmény is: Miniatur Wunderland.

és vissza egy kicsit a cikkhez, aminek megnéztem a képeit. és ott a kedves kis kép, ami egy startkészletet ábrázol. beírtam a keresőbe kíváncsiságból. azt mondja fél misis vagy 2300 dolcsi. uff.

még akarok egy bejegyzést ebben a hónapban is, so valamit csak összehozok. és hát élmények azok vannak, könnyű egyet kiválasztani.
itt imádnak az emberek játszani. na persze a játékgépeknek mindenfele nagy a sikere, de a sima gyümölcsös vagy pókerjátékok azért alapvetően úgy vannak kalibrálva, hogy az üzemeltetőnek hozza a hasznot. véletlen, vagy valami olyasmi.
ami itt tetszik, hogy itt van egy csomó olyan játékgép, ahol egyéb tudást is be lehet vetni. na persze az esélyek így is lehetnek gyengék, de mégis, ez már nem csak a "szerencsén" múlik.

és akkor itt ez az alábbi szépség, amit az egyik kis vasútállomás büféjében volt szerencsém megcsodálni. tetris biza. pénzért. egy skac dobott be pénzt, szerintem egy fontot és nem sok hiányzott, hogy a legkisebb fél fontos nyereményhez összeszedje a pontokat. persze nem tom mennyire volt a skac gyakorlott vagy mennyire szemét a játék. de akkor is.

a tapasztalat drága dolog.
főleg mert nem pénzben mérik.
a párhuzamosok meg a végtelenben találkoznak.
ami nincs is olyan messze.
sírni kár lenne érte.

micsoda év és hol van még a vége.
ó és milyen év volt még és ki tudja hova visz a hatása.

hosszan írva szerintem elveszne a lényeg, amit amúgy se igen látok. ami biztos, hogy egy múlt év eleji fura fogadás szerencsére megdőlt minden nehéz feltétel ide vagy oda. és persze csak olyan módokon megközelítve, amik oldalról vágódtak be elém.
megest megtudtam magamról pár dolgot, melyek nem mindegyike tölt el örömmel, de mégis inkább így, mint ismeretlenül álmodozva, légvárra tornyozva.

a jövőképem továbbra se kevésbé zavaros, de mindenképpen fókuszáltabb egy picinykét. ami még továbbra is bőven szemüvegért kiállt, de a csendet jobban szeretem.

so január elején kicsit hazalesek, majd jövök vissza. utána meg tudja a franc mi sodródik az utamba és abból mibe kapaszkodok bele avagy mire esek rá, netán csak minek megyek neki.
mosolyogni mindenesetre bőven tudok még a világra.

megfogadom, hogy soha nem fogadok meg semmit.
és soha nem mondom azt, hogy soha.

tegnap akartam ide írni, a vonaton ülve. de a net ott elég kriminális volt. meg folyton meg is zavartak. hmm. pedig az ihlet. ahh.

most meg itt vagyok, minden békés, épp csak a gondolataim zavarosak.
de itt ez a régi cetli, végre ideírom és kidobom.

nagy szavak, pedig csak pár nap az időjárásból.

itt elvileg a hó nem jellemző és a fagy is csak a januári éjszakákat borzolta. erre volt a meglepetés két éve a hó. pici volt, de zavaros hangulattal jött.

idén az első beköszönése vasárnap volt, de már a talajig nem sikerült leérnie. hétfő éjjel már volt egy komolyabb főpróba is halvány takarással, ami aztán reggel a nap hatására semmivé vált.

de jött a kedd éjjel és már akadálynak nevezhető mennyiségként sikerült megérkeznie, ami nyugisan gyarapodgatott egész nap. kollégák a benti takarítgatás helyett kint ismerkedhettek a hólapátolás gyönyöreivel. ki-ki kedélye és korábbi emlékei szerint.
a hólapát. nem ismerik errefele, nincs a boltban. állítólag az elsőt egy magyar kertész ütötte össze, amit aztán meglátott a mi főnökünk és csináltatott jó párat. valami fa nyél, meg egy fatábla. nyélnek láttam elég vad átmérőjű éles hasábokat is. o, meg voltak még söprűk. a skacoknak eltelt a nap és lényegében mindent letakarítottak.
icelandban láttam csak egy feliratot, hogy az időjárás miatt a szomszéd településekre nem szállítják ki a nagybevásárolt cuccokat.

szerda éjjel aztán lezúgott legalább 20 centi. megnyitva ezzel a terepet a hócsatáknak. sötétben nagy tömegben. mókás volt. reggel viszont nem igen lehetett mozdulni. a parkolóból meg hókupacok alól kikandikáló kocsirészek látszódott. ja igen. a korábbi időjárások miatt errefele többnyire mindenki nyári gumival közlekedik. ha bír. a közutak is csak halványan lettek takarítva, a vonatközlekedés meg meghalt.
itt helyben meg a cégnél mindenki kint volt és takarított. többnyire elég vidáman, hisz osztottak kaját, piát és még egy közös fényképezést is összehoztak az alkalomra. na ja manager nem szeret úgy dolgozni, hogy ne lenne megörökítve.
gépi eszközzel csak egy tolólapát tákolmányt láttam, amúgy semmi céleszköz nem volt. nem is láttam gépi takarítást.
a lényeg nagyjából elkészült, az idő gyönyörű napos volt és már nem esett semmi se nappal, se csütörtök éjjel.

péntek már csak némi halvány utómunka volt, jöttek is a hétvégi bulira a vendégek. este aztán indult a vicc. olyan 5 után pár óra leforgása alatt vagy 10 fokot melegedett a hőmérséklet és bekapcsolták a szélgépet is. olvadás ezerrel. éjfél után még eső is szépítette a helyzetet.
a tetők persze elkezdték gyorsan ledobálni a terhüket, mi meg drukkoltunk, hogy valamelyik vendég nyakába zúgjon ha már lehet választani. de végülis semmi nem lett. hajnali egyre az érintetlen területekről teljesen elolvadt a hó, reggel mikor felkeltem, már pici hófoltokra is külön kellett vadászni.

most meg esik az eső, so holnapra mindent le lehet tagadni.
az előző poszt havas képei szerdán készültek a szolid hóval. csütörtökön mással voltam elfoglalva, túl sok kép nem keletkezett, kicsit sajnálom is.

Tovább is van ...

vasárnap megvolt az első halovány idei hó, amit aztán azóta minden éjjel stabil hóesés követ. jutalma nappal jóidő és olvadás. az angolok meg ijedeznek és mérgelődnek. tavaly is ez volt, de az is kivételes eset volt.
a standard itt hómentes és kellemes idő, január a leghidegebb éjszakánként kis faggyal. ehhez képest most...

eltelt az éjjelem tegnap, így kihasználva ébrenlétem tettem egy kísérletet napfelkelte fotózásra. az időjárás nem támogatott, de cserébe jót sétáltam, amit friss pékáruval akarva koronázni besétáltam a központba.
és meglestem egy kávézó nyitását. akik csöppet zavartak voltak az időjárás miatt, de azért végülis kipakolták az asztalokat és azokra a rávalókat. körben a halvány hó.

mondjuk erre egyébként is szeretik leszarni az időjárást. láttam én esőben nyitó kocsmát, ahol ugyanígy kipakolták az asztalokat, pedig biztos volt, hogy nem ül oda senki.

később délfele jártam újra a kávézó fele és persze hogy ültek kint is.

Southampton plaza wc mellett telefontöltő. Egyszerű és nagyszerű és helyenként életet menthet.

London - Victoria vasútállomás. Automata mely elfogad hitelkártyát is. Venni lehet telefont, sim kártyákat sokféle szolgáltatótól, memória kártyákat, fülhallgatókat és még pár apróságot.

A legmókásabbat persze lustaságból le se fényképeztem, de találtam róla a gmap streetview-n egy fényképet. London központja a Buchingam palota melletti Green park, ahol van egy földes sáv lovaglásra, így aztán ehhez igazodva kiraktak a zebrához egy lámpát, ami a lovasoknak is külön mutat zöldet, mikor mehetnek.

Az alábbi épület a chichesteri katedrálissal szemben áll. A környék tele van szép régi vallási építményekkel, de ez valahogy kilóg a sorból.

Tovább is van ...

itt lebegünk egy kis szigeten a nagy óceánnal körbevéve. ússz egyet idegen, ki édesvízhez vagy szokva és rájössz, nem is kell annyi só. ellenben valami gyorsan melegítő folyadék nagyon jól jöhet.

na a só, mint olyan nincs épp túlzásban víve errefelé. vagy éppen fordítva. valahogy a fűszerezés a helyi normál konyhában nem épp az erősségük. a vicces az, hogy ezt valahol a helyiek is sejthetik, mert mikor egy kis faluban is ott a pizzéria, kínai, indiai és még valamilyen egzotikus étrendet kínáló kajálda, az gyanús.

van itt azért nemzeti étel is kérem. nem amerika, nem hamburger. hanem fish and chips. sült hal sült krumplival. kicsit néha tán tocsog az olajban, de amúgy finom. majonézzel külön jó. a helyiek inkább ecettel és ketchuppal. az ecet erre egyébként is domináns. lásd még csipszek, ami itt crisp. a majonéz meg többnyire határesetes.

tejben igazán nem lehet panaszom, a teljes tej nagyon finom. csak sajtot ne csinálnának belőle. a helyi csoda cheddar. na jó én nem vagy nagy sajt rajongó így a kritikám se ér annyit, de a cheddar túlzásba van víve nem kicsit.

sónak persze van párja, a cukor. azzal nincs probléma, errefele imádják. én nem vagyok az édesnek ellene, de azért erre igencsak át tudnak esni a ló túloldalára. ettől függetlenül sok édes finomságot ettem már, panaszra semmi okom.

ha már cukor, isznak is erre. pl kólát. érdekes, hogy míg magyarországon a két nagy márka árban kb fej-fej mellett van, addig itt teljesen más az arány. a coke a keresettebb és a drágább is. pepsi és a dr pepper meg a második helyért versenyez.
egyéb cukros löttyben valahogy kisebb a kínálat. a tonic meg az ásványvizek között szerepel. no meg mint célzott alkoholhígító.

és ha már haza, akkor legyen hazaszeretet. ők is imádják a helyi termékeket. sajna nem mindennek ez az optimális termőtalaj, ezért lehet az, hogy körtéből és almából sikeresebb a sörjellegű édes itóka, a cider. helyi gyümölcsben amúgy tán csak körtét ettem finomat.

hazaira vágyva sincs nagy gond, épp csak meg kell látogatnom egy lengyel boltot.

és akkor most tej és szotyi.

ó, basszus a popcorn ki is ment a fejemből. errefele az édes dívik. borzalom. főleg takarítani.

ledöbbentő, hogy mennyivel könnyebb mások életét élni - lásd még pletyka, lelkes tanácsadás, szappanoperák és persze kommentezés.
és persze ott van a másik oldal, hogy nincs unalmas dolog, csak rosszul szemlélt és fűszerezetlenül előadott.

lucia meglepett cseppet. de jó az időzítése. így hát mért ne. kivételesen akár ide is írhatok. vagy ide a képeket.

köszönöm. a statisztika nekem is gyengém. no logo. 7 blogger főleg. a barátaimat gusztustalanul hanyagoltam, egyébként meg csak csendben.
7 dolog rólam. érdekes kérdés. főleg a kinek miatt.

1. mindent összevéve még mindig csak keresek. az életem értelmét. az utat. avagy a célt. közben meg tesztelek néha elméleteket. szépek a leírások, de a helyzetek változnak.

2. nem vagyok spontán. de a káoszt helyenként szeretem. ami lehet másnak is meglepetés.

3. a gondolkodás hasznos a közösségnek, de az egyénnek nagyon káros. sokszor irigykedem egy bután leélt életért.

4. a halál egy fura, de nem épp félelmetes pont az életben. ellenben a vaksággal és egyéb korlátokkal. nem bírnám.

5. a névvariánsaimmal vicces viszonyban vagyok. de alapvetően az ellenkező előjelekben fele mutat az életem. a hit kétes értelemmel bír.

6. imádok beszélni és imádok hallgatni.

7. hiszek a lehetőségben és a munkában. de mégiscsak közelebb áll hozzám a lustaság. mert minek dolgozni, ha elvész a jutalom élvezete.

az önkritika vicce, hogy tükörnek képzeled a világot és a saját elmédet is.
üdv ausztrália. finom a borod. ó anglia, sajtot ne készíts!

a hely tükre elmondta nekem, hogy a világ szűkébe tett érzésem helytelen volt, mert ott igenis tág a helyzet. sokan vannak még akik sokkal jobban behúzták az övet.
de van itt fordított tükör is, ami helyenként nekem mutat sokkal szűkebb valóságot.
1:1 ?
persze nem. darabra nem lehet ezeket venni.
de a mosolyom még mindig fényes.
az izomrángások ellen meg küzdök.